Jöttét baljóslatú, sötét fellegek jelezték.
Szikrázó villámok figyelmeztettek.
Dörrenés kiáltott, megremegett a föld.
Könyörgött, mindhiába.

Megérkezett: csöndesen,
Zihálva.
Ordítva.
Kérlek, ne tedd!

Vihar csapott le, szörnyű, sötét.
Ahogy jött, úgy el is ment.
Maga után csak romokat hagyott.
S a szivárványt, mit az égre festett.

Átgázolt a lelkemen.
Eláztatott, tönkretett.
És színesre festett.
Emlékszem.

Lilára, mint a bőrömet a sebhelyek körül.
Kék és zöld ölelkezik a szemeimben a könnyek mögött.
Vörösre, mint a rúzs az ajkamon,
Mit elkent, de nem kért bocsánatot.

Sárga és narancs: pont, mint a hajnal.
Magányos, mint a naplemente,
Ami épp éjszakába fordul,
És megvilágítja a sötétséget.

Emlékszem.
Játszottál.
Elmostál.
Megszíneztél.