Vannak olyan s�t�t, cs�ndes, mag�nyos est�k
Amikor minden r�gi hib�m a felsz�nre t�r.
G�tat szab az �j �lm�nyeknek,
A j�v�nek.

�gy nehezedik r�m az �rz�s,
Mint a hajnali k�d a betonra,
�s kim�szni al�la
Egyszer�en nem tudok.

K�rd�sek vihara, k�telyek t�mkelege.
A j�v� m�r nem is kell, nem akarom.
A m�ltamat tagadn�m, el�sn�m.
De akkor hova lenn�k �n?
Mi maradna bel�lem?

A k�d egyre s�r�bb,
Cs�pi a szemem.
A hajam vizes, a ruh�m �t�zott.
A l�ncaimat a f�ldre ejtem,
F�lek, remeg a lelkem.

A m�ltam az ajt�t kaparja.
�gy eszi �t mag�t a z�rt falakon,
Mint a sz�.
Felt�pi a tap�t�t,
Mint a sebeket a b�r�m�n.

�gy �get, mint a sav,
�s olyan fekete, mint a szurok.
Mint a sz�vem.

Pedig csak �ltatom magam.
Hisz' az egyetlen ember,
Akinek minden b�n�t meg kell bocs�jtanom,
Az �n vagyok.